Elég néked az én kegyelmem

Drága Jézus, bár nem érdemlünk kegyelemet, te mégis megtetted.  Otthagytad mennyei dicsőséged, földre szálltál érettünk,  s bár nem érdemlünk kegyelmet, te mégis megtetted.  Hagytad, hogy kigúnyoljanak, hagytad, hogy megcsúfoljanak.  Hagytad, hogy megostorozzanak, hagytad, hogy tövissel koronázzanak.  Bár nem érdemlünk kegyelmet, te mégis megtetted.  Hagytad, hogy elítéljenek, hagytad, hogy megbélyegezzenek,  hagytad, hogy megtagadjanak, de azt is hagytad, hogy megsirassanak.  S bár nem érdemlünk kegyelmet, te mégis megtetted.  Engedted, hogy kereszttel terheljenek,  engedted, hogy a keresztre szegezzenek. Szenvedtél, miattunk, helyettünk, s életed adtad érettünk. Bár mi nem érdemeltünk kegyelmet, te mégis megtetted.  Meghaltál helyettünk, Feltámadtál érettünk.  Elvetted bűneinket, mert annyira szerettél bennünket.  S bár nem érdemlünk kegyelmet, de te mégis megtetted.

Nagypéntek reggel, mikor a nap felkel, Jézus áll a Nagytanács előtt, hol sorsa felől Kajafás dönt. A főpap előbb szólít hamis tanúkat, kik majd Jézus ellen vádakat mondanak. De a vallomások nem egyeztek, ezzel így egyet nem érthettek.  Majd előállt még több tanú, s így merült fel Jézus ellen a gyanú. Ők azt állították, hogy Jézus szájából ezt hallották. Lerombolom a templomot, melyet ember alkotott s helyette 3 nap alatt építek olyat, melyet emberkéz még nem alkotott. Erre a főpap Jézust hosszasan méregeti, majd pedig kérdéseket tesz fel néki. Te semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak, vagy mi hát a válasz mit majd tőled hallanak? Jézus csak hallgatott, erre ő választ nem adott. Te vagy-e Messiás vagy olyan vagy te is mint bárki más? Jézus erre feleli: én vagyok, de ez ugyanaz, amit ti is mondotok.  Az Emberfia ül majd a jobbján az Istennek s onnan jön el majd ítélni élőket. A főpap ruháját szaggatja, Jézust tovább nem faggatja. Mi szükség van

Húsvéti vers A hét első napján kora reggel, mikor a nap még nem kel, a két Mária az áldott sírhoz indula, de odaérvén látták, a nagy kő bizony onnan elmozdula. Az asszonyok bementek a sírba egészen, de Jézus testét nem látták sehol sem. Ahogy magukban tanakodtak, kérdésükre választ az égből kaptak. Azon a helyen ahol Jézus teste volt, egy fehér ruhás angyal ült, a két asszony ettől nagyon megrémült. De szólott az angyal, ki majd szavaival vigasztal. Ne féljetek! Az Úr Jézust keresitek? Nincs itt, hanem feltámadt! A mennyben vett szállást magának. Nem holt többé már ő, hanem élő. Ezért most eredjetek, ezt az örömhírt szerte vigyétek. A két asszony így elindula, hogy a hírt vigyék tova, azt hogy Jézus feltámadt, ezzel lett bűnbocsánat. Aki csak ezt hallotta, az mind hitetlenkedve fogadta. Péter is mivel ezt el nem hitte, ezért maga is elment, hogy azt megnézze. Mikor bement ő is a sírba egészen, lepleket ugyan látott, de testet nem. Péte

Régi történet ez, ismeri jól sok felnőtt és gyerek. Történt pedig a messzi Izraelben, a galileai Názáretben. Itt élt egy ács kinek József volt a neve, és Mária az ő jegyese.  Mikoron még József és Mária jegyben járt, egy angyal a mennyből földre szállt. Gábriel angyal Máriához mene, hogy néki Isten üzenetét vigye. Üdvöz légy kedves, kegyelemmel teljes, az Úr van te véled, szűnjék hát félelmed. Íme fogansz a méhedben, és fiút szülsz ez esztendőben. Gyermeked születik, ki majd Jézusnak neveztetik. Magasságos Fiának nevezik, néki Dávid trónja adatik. Uralkodik a Jákób házán örökké, s uralkodásának nem lesz vége többé. Mária e szavakat nem értve kérdően nézett az angyal elébe. Végül az angyalnak ezt mondta: Íme az Úr szolgálóleánya, ki e gyermeket majd világra hozza, történjék úgy ahogy Isten azt meg mondotta. Idő teltével József és Mária elindult Júdeába, Betlehembe, a Dávid városába, hogy odaérjenek az összeírásra. Ekkor eljött a szülés ideje, és szállást kellett e kettőnek keresnie. De

                   "És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt..." Jakab 5:15.      Az egészség az egyik  legnagyobb kincs az életben. De mi van akkor ha azt átmenetileg vagy akár hosszabb időre is valamilyen betegség fenyegeti? Kisebb, nagyobb betegségekkel mindenki küzdött már meg. Ilyenkor nemcsak fizikailag, de lelkileg is legyengülhetünk. Nemcsak a testünknek van szüksége  vitaminokra, orvosságra hanem bizony a lelkünknek is, amit csak az Isten igéjéből vehetünk magunkhoz. Ma már köztudott tény, hogy a legtöbb betegség oka lelki eredetű. Ha a lelkünkben nincs minden rendben, az nagyon sokszor testi bajokat okozhat. Azonban ha megbetegszünk általában az orvost keressük fel vagy a patikát, esetleg megpróbálkozunk otthoni házi gyógymódokkal. Amikor orvoshoz vagy patikába megyünk ott általában rendelési vagy nyitva tartási idő van és csak ebben az időben kereshetjük fel ezeket. Egy-két ügyeleti időpontot kivéve. De a jó hír az, hogy létezik olya

"Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz." Józs:1:9

  "Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget." Zsolt:62:2         Kedves olvasó! Érezted már úgy, hogy kicsit szerettél volna egyedül lenni? Amikor csak egy kis csendre és magányra vágytál és arra, hogy egy rövid időre elvonulhass a zajos világ elől? De nincs is ezzel semmi baj, hiszen maga Isten az, aki időnként azt kéri tőlünk, hogy tegyünk félre mindent és töltsünk egy kis időt csendességben vele. Ilyenkor nem mást kér minthogy figyeljünk Őrá, az Ő szavára és forduljunk a belső énünk felé, ugyanis Isten Szentlelke akar egy-egy ilyen alkalommal kapcsolatba kerülni velünk. Nem árt tehát néha visszavenni a tempónkból és lelassítani. Manapság már annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy állandó zaj és mozgás vesz körül bennünket, hogy egészen elfelejtettük milyen is a csend vagy csendben lenni. Pedig nagyon értékes idő lehet ez is. A csendben, Istennel töltött időt soha ne sajnáljuk vagy érezzük elvesztegetettnek mert az mindig javunkra válhat és békességet hozh

       „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.” Lukács 15:18.                               A tékozló fiú példázata az egyik legismertebb történet a Bibliában. Erről szinte mindenki hallott már vagy nagyjából ismeri. De az igazi jelentését csak akkor érthetjük meg igazán mikor saját életünkben tapasztalunk meg hasonlót. Életünk során ugyanis többször követünk el hibákat vagy hozunk elhamarkodott döntéseket és megyünk a magunk feje után ahelyett, hogy megkérdeznénk Istent, hogy neki milyen tervei vannak velünk. Ezzel aztán bajt is hozhatunk magunkra. Igen a legkisebb fiú is hibát követett el azzal, hogy gyors döntést hozott a neki járó juss felől, egyáltalán már azzal is, hogy türelmetlen volt és az apjától kikérte a vagyon rá eső részét mielőtt még az apja ráörökítette volna azt. Amit aztán szépen el is herdált felesleges és haszontalan dolgokra. Persze erre csak akkor ébredt rá, amikor a disznók vályúja mellett siránkozva és éhezve azon töprengett, hogy az apja béreseinek is jobb

  Amikor pedig eljött a pünkösd napja és a tanítványok még nem mentek haza, hirtelen szél és zúgás támadt, amely betöltötte az egész házat.  Majd lángnyelvek jelentek meg előttük, melyek szétoszlottak és leszálltak felettük. Akkor mindnyájan Szentlélekkel teltek meg, s különféle nyelveken beszéltek. Jeruzsálemben sok kegyes zsidó férfi élt, aki a föld minden nemzete közül megtért. Amikor ez a zúgás hallatszott, a sokaság összefutott s közöttük zavar támadott. Őket mindenki a maga nyelvén hallotta, ezen megdöbbenve és csodálkozva. Íme, kik most beszélnek nem valamennyien Galileában élnek? Akkor őket hogyan értheti, ki csak saját nyelvét beszéli? Megdöbbentek mindnyájan s tanácstalanul kérdezgették páran. Mi akar ez lenni, miféle csoda? Mások csak annyit mondtak gúnyolódva: Édes bortól részegedtek meg. Ekkor előállott Péter és tizenegy. Hangját Péter felemelte s hozzájuk e szavakat intézte. Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói! Tudjátok meg mit akarnak ezek jelenteni. Mert nem részegek,

„Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen.” Lukács 17:19.               Jézus egyszer mikor Jeruzsálem felé tartott útközben találkozott tíz leprás beteggel, akik könyörögve kérték tőle, hogy gyógyítsa meg őket. Jézus azt parancsolta nekik, hogy menjenek el a papokhoz és mutassák meg magukat nekik. A tíz leprás engedelmeskedett és elmentek a papokhoz, míg odaértek meg is gyógyultak. A tíz közül azonban csak egy értette meg, hogy valójában mi is történt, csak ő ismerte fel egyedül, hogy Jézus meggyógyította, a többiek nem. Ugyanis az az egy visszament és megkereste újból Jézust azért, hogy hálát adjon neki és dicsőítse Istent a szabadításért. Ráadásul ő samáriai volt vagyis Jézus népe számára idegen népből való. Jézus mikor látta ezt, hogy a tíz közül csak az az egy tért vissza megköszönni, csalódottságát nem leplezve meg is jegyezte, hogy tíz leprást gyógyított meg és a többiek nem mentek vissza hozzá. Mindezeket Lukács evangéliumának 17. részé