Pünkösdi vers

 

Amikor pedig eljött a pünkösd napja és a tanítványok még nem mentek haza,

hirtelen szél és zúgás támadt, amely betöltötte az egész házat. 

Majd lángnyelvek jelentek meg előttük, melyek szétoszlottak és leszálltak felettük.

Akkor mindnyájan Szentlélekkel teltek meg, s különféle nyelveken beszéltek.

Jeruzsálemben sok kegyes zsidó férfi élt, aki a föld minden nemzete közül megtért.

Amikor ez a zúgás hallatszott, a sokaság összefutott s közöttük zavar támadott.

Őket mindenki a maga nyelvén hallotta, ezen megdöbbenve és csodálkozva.

Íme, kik most beszélnek nem valamennyien Galileában élnek?

Akkor őket hogyan értheti, ki csak saját nyelvét beszéli?

Megdöbbentek mindnyájan s tanácstalanul kérdezgették páran.

Mi akar ez lenni, miféle csoda?

Mások csak annyit mondtak gúnyolódva:

Édes bortól részegedtek meg.

Ekkor előállott Péter és tizenegy.

Hangját Péter felemelte s hozzájuk e szavakat intézte.

Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói!

Tudjátok meg mit akarnak ezek jelenteni.

Mert nem részegek, ahogy gondoljátok, s nem is egyfajta átok.

Hanem ez az, miről őseink prófétáltak.

Az Isten az utolsó napokban lelkéből majd kitölt rátok.

Fiaitok s leányaitok prófétálnak, ifjaitok s véneitek álmokat látnak.

És csodákat tesz az Isten égen fenn, és jeleket földön lenn.

Vért, tüzet és füstoszlopot, vörös holdat és sötét napot.

De megmenekül mindenki, ki az Úr nevét hirdeti.

Ezután mindennap állhatosan, egy szívvel s lélekkel voltak a templomban.

S mikor házanként megtörték a kenyeret,

Jézus testéből örömmel részesültek.

Dicsérték az Istent, s magasztalták Őt,

így kedvesek voltak az egész nép előtt.