Csak az az egy...

„Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen.” Lukács 17:19.              Jézus egyszer mikor Jeruzsálem felé tartott útközben találkozott tíz leprás beteggel, akik könyörögve kérték tőle, hogy gyógyítsa meg őket. Jézus azt parancsolta nekik, hogy menjenek el a papokhoz és mutassák meg magukat nekik. A tíz leprás engedelmeskedett és elmentek a papokhoz, míg odaértek meg is gyógyultak. A tíz közül azonban csak egy értette meg, hogy valójában mi is történt, csak ő ismerte fel egyedül, hogy Jézus meggyógyította, a többiek nem. Ugyanis az az egy visszament és megkereste újból Jézust azért, hogy hálát adjon neki és dicsőítse Istent a szabadításért. Ráadásul ő samáriai volt vagyis Jézus népe számára idegen népből való. Jézus mikor látta ezt, hogy a tíz közül csak az az egy tért vissza megköszönni, csalódottságát nem leplezve meg is jegyezte, hogy tíz leprást gyógyított meg és a többiek nem mentek vissza hozzá. Mindezeket Lukács evangéliumának 17. részében olvashatjuk. Úgy vélem, hogy több szempontból is elgondolkodtató ez a történet. Gondolok itt arra kedves olvasó, hogy nem volna-e jó olyannak lenni mint az az egy leprás volt, akinek miután Jézus meggyógyította rögtön az volt első dolga, hogy visszamenjen és hálát adjon a gyógyulásáért? Mi miért nem tudunk ilyenek lenni? Ha Isten bennünket is meggyógyít vagy áldásokat kapunk Tőle esetleg egy próbatételből szabadít meg, akkor miért nem az az első, hogy megköszönjük neki és hálát adjunk? A 9 leprás férfi miután megszabadult betegségéből, ment a dolgára és eszükbe sem jutott, hogy kinek köszönhetik mindezt, az meg pláne nem, hogy hálát adjanak érte, olyan természetesnek tartották a dolgot. Vajon nem így viselkedünk sokszor mi is, nem vesszük-e magától értetődőnek a dolgokat? Nem felejtjük-e el, hogy mindent Istentől kaptunk? Nem vagyunk-e hálátlanok vele szemben? Az újszövetségben több példázat is szól arról, hogy valaki a sokat hátrahagyva azt az egyet  keresi meg ami elveszett. Például a jó pásztor példázata, aki a 99 juhot hátrahagyva elmegy, hogy megkeresse azt az egy elveszettet, vagy az asszony, aki mindent tűvé tesz a házban, hogy megtalálja azt az egy elveszett drahmát. Mi miért nem tudunk azért az egyért mindent hátra hagyni és követni Őt?  Szentlélek kitöltetésének ünnepére készülve pedig gondolkodjunk el ezen egy kicsit. Jézus mielőtt felment a mennybe megígérte a tanítványainak, hogy elküldi hozzájuk  pártfogóul a Szentlelket, aki mindig erősíti őket és mindig velük marad majd. Így lett teljes Isten terve, amit kezdettől fogva tervezett. Amit Isten eltervezett a világban és elkezdett, azt a fia Jézus véghez vitte, beteljesítette, de csakis a Szentlélek által válhatott teljessé. Ha Istent megismertük, Jézust követjük és a Szentlelket befogadtuk, akkor olyan gazdagság van az életünkben, ami földi kincsekhez nem mérhető. Ha engedjük, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennünk és általunk akkor olyan helyzetekben amikor  nem tudjuk, hogy mit szóljunk, cselekedjünk vagy gondoljuk, Isten Szentlelke megadja az erőt hozzá és sokszor már mi magunk is csodálkozni fogunk micsoda erővel és bölcsességgel tud felvértezni bennünket. Most amikor a járvány és az azzal kapcsolatban meghozott intézkedések miatt embert próbáló időszakon vagyunk túl mindannyian, ne felejtsünk el hálát adni Istennek azért, hogy átsegített minket ezekben a nehéz napokban. De mivel Ő a helyreállítás Istene is, ezért biztosak lehetünk abban, hogy az újrakezdésben is velünk lesz. Merjük azért rábízni magunkat és ne legyünk restek hálát adni mindezekért.                                  

Drága Urunk! Hálásak vagyunk az áldásaidért a testi, lelki erőért amivel nap mint nap megáldasz minket és hálásak vagyunk a próbatételekért is amiket azért adsz az életünkben, hogy épüljünk általuk. Bocsásd meg ha sokszor mi is elfelejtjük, hogy mennyi jót tettél velünk. Adj nekünk hálás szívet. Ne engedd elfelejtenünk, hogy mennyi mindent kaptunk Tőled. Ne ródd fel nekünk a hálátlanság bűnét, Jézus Krisztus nevében kérünk töröld el mulasztásaink vétkét is. Töltsd ki ránk is Szentlelkedet. Hallgasd meg könyörgésünket. Ámen.