Nagypénteki vers

Nagypéntek reggel, mikor a nap felkel,

Jézus áll a Nagytanács előtt, hol sorsa felől Kajafás dönt.

A főpap előbb szólít hamis tanúkat, kik majd Jézus ellen vádakat mondanak.

De a vallomások nem egyeztek, ezzel így egyet nem érthettek.

 Majd előállt még több tanú, s így merült fel Jézus ellen a gyanú.

Ők azt állították, hogy Jézus szájából ezt hallották.

Lerombolom a templomot, melyet ember alkotott s helyette 3 nap alatt építek olyat, melyet emberkéz még nem alkotott.

Erre a főpap Jézust hosszasan méregeti, majd pedig kérdéseket tesz fel néki.

Te semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak,

vagy mi hát a válasz mit majd tőled hallanak?

Jézus csak hallgatott, erre ő választ nem adott.

Te vagy-e Messiás vagy olyan vagy te is mint bárki más?

Jézus erre feleli: én vagyok, de ez ugyanaz, amit ti is mondotok. 

Az Emberfia ül majd a jobbján az Istennek s onnan jön el majd ítélni élőket.

A főpap ruháját szaggatja, Jézust tovább nem faggatja.

Mi szükség van még hát tanúkra, hallottátok hogyan felelt a vádakra?

Azok pedig mind kimondták az ítéletet, ez az ember nem érdemli az életet.

Ezután már csak halálra méltó, s keresztfán fog függeni ő.

Jézust többen arcon ütik, majd megkötözik,

s megkötözve egyenesen Pilátushoz viszik.

Pilátusnak átadják, az ítéletet így rábízzák.

 Pilátus is méregeti, majd kérdésekkel illeti.

Így kérdezi őt tőle választ várva, Te vagy-e a zsidók királya?

Jézus nem azt mondja,

 hogy én vagyok, csak annyit felel, hogy te mondod.

Pilátus tovább kérdezgeti. Nem hallod mit mondanak, és nem felelsz meg nekik?

Nézd hát hogyan vádolnak, benned többé jót nem találnak.

De Jézus mélyen hallgatott, választ többé semmire sem adott,

 Pilátus pedig így szólott. 

Ünnep van, szabadon bocsáthatok egy foglyot néktek,

bárkit akit most tőlem kértek.

Barabbást kérjük a gyilkost, nem pedig a király Jézust.

Pilátus még megkérdi, Jézussal mi fog hát történni?

Hiszen szememben ő semmi rosszat nem tett,

senki ellen bűnt el nem követett.

De a sokaság hangosan kiáltja:

Jézus kerüljön a keresztfára.

Pilátus hogy nekik kedvükre tegyen, ezt feleli:

Nem bánom, hát legyen, keresztet neki.

Kezét ezzel mossa, a szörnyű bűnben többé nem osztozva.

Barabbást szabadon bocsátotta, Jézust megostoroztotta.

A katonák bevitték a palotába, egyenesen a helytartóságra.

Ott bíborszínű köpenyt s tövisből font koronát adtak rája.

 S mondták néki: Üdvözlégy zsidók királya!

 Majd nádszállal fejét verték, utána leköpdösték.

Előtte térdet hajtottak, nem volt ki megállíthatná gúnyolódásukat.

 Majd kivitték, hogy megfeszítsék őt, keresztjére kényszerítve egy arra menőt. Simon volt a neve a ciréneinek, súlya bizony nagy volt Jézus keresztjének. Felvitték Jézust a Golgotára, ott felszegezték a keresztfára.

Ruháin sorsot vetettek, szenvedésein nem enyhítettek.

Kilenc óra volt mikor a parancsot teljesítették s a zsidók királyát megfeszítették. Dél tájban nagy sötétség volt, az emberek lelkében félelem honolt.

Három órakkor kiáltás hallatszott az egekre,

Istenem, Istenem hát elhagytál örökre?

Majd Jézus szólt, elvégeztetett, ezután lelke kileheltetett.

A százados ki vele mindvégig ott volt, meghajtott fejjel csak így szólt.

Bizony ő Isten fia volt.

Jézus testét a keresztről levéve eltemették egy családi sírhelyre.

De Jézus nem maradt a sírban örökre.

Harmadnapon feltámadott, kit a halál elragadott.

Ezért örvendezzünk s vígadjunk, Krisztus lett megváltónk, s vígaszunk.