Elég néked az én kegyelmem

Amikor egy gyertya lángját elfújják, az még pislákol egy darabig, de aztán fénye és melegsége örökre kihuny. Valahogy így lehet ez az emberi életekkel is, mikor eltávoznak közülünk. De a lelkük fénye tovább ég. Lehet, hogy nem itt és nem nekünk, és hogy mi már ezt nem is láthatjuk, de ha hiszünk abban, hogy azzal, hogy eltávoztak a szeretteink még nincs mindennek vége, hogy igenis van tovább, akkor abban is hihetünk, hogy a lelkük él tovább. Tovább él valahol másutt az örökkévalóságban. Ha hisszük azt is, hogy létezik Isten és az ő  országa, a mennyország, akkor talán úgy sokkal könnyebb lehet elviselni a gyászt és a fájdalmat, amit érzünk és bár most búcsúzni kell tőlük, de nem örökre. Ugyanis ha mindezeket hisszük és mindezekben reménykedünk, akkor azt is hinnünk kell, hogy egyszer újra találkozni fogunk elhunyt szeretteinkkel. Isten aki a szeretet és vigasztalás Atyja megígérte nekünk ezeket. Ha komolyan vesszük, amit ő mond és kijelent számunkra, vagyis azt, hogy Ő mindenne...

Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel! I. Thessz. 4:18.  Amikor az embert veszteség éri, az elmondhatatlanul nehéz. Amikor egy barátot veszít el, az leírhatatlan fájdalom. Ilyenkor fel tesszük magunknak a kérdést. Idővel jobb lesz? Vagy jobb lehet? Erre a választ csakis Isten tudja megadni. Az ő vigasztaló erejével jobb lehet napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Én egy nagyon jó barátnőmet veszítettem el egy hirtelen jött betegség miatt. Még a főiskola évei alatt ismerkedtünk meg. Mindig nagyon jól megértettük egymást. A diplomaosztásaink után is tartottuk a kapcsolatot, de sajnos nem találkoztunk túl sűrűn, amit utólag sajnálok is. Viszont nem volt olyan dolog, amiről ne tudtunk volna jóízűen beszélgetni vagy nevetni. Házasságkötéseink után már a férjeink is csatlakoztak a baráti kapcsolatunkhoz. Innentől kezdve igyekeztünk együtt találkozókat szervezni. Tavaly a férjemmel úgy döntöttünk, hogy őket kérjük fel a szerintünk legfontosabb és egyben legszebb szo...

Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Zsolt:139:16                                                                                  Minden embernek eljön egyszer egy évben a születésnapja. Az, hogy ki hogyan ünnepli ezt meg, az egyéntől függ. Van aki óriási partyt szervez, van aki a családja körében ünnepli és olyan is van aki csendesen, egyedül tölti ezt a napot. Sokak szerint ez a nap más, különlegesebb, mások szerint pedig ez is csak egy ugyanolyan nap mint a többi. Nos talán mindkettőben van igazság. Egy azonban bizonyos, azon a napon, amelyet születésünk napjaként ünnepelünk és tartunk számon, Isten úgy rendelte, hogy azon a napon szülessünk meg. Kiválasztott nekünk egy h...

  Egy új évnek a kezdete mindenkit várakozással tölt el. Ilyenkor próbáljuk elképzelni vagy tervezgetni, hogy mit hozhat majd ez az év számunkra. Sok jót, örömet, békességet, áldást? Vagy próbatételeket, betegséget, nehézséget, gyászt? A magányos talán társat remél, a gyermektelen gyermekáldást, a gyászoló vigasztalást, a beteg gyógyulást, a haragvó kibékülést, a csüggedő bíztatást. Sokan nagy dolgokat és változásokat várnak ettől az évtől, azonban csakis Isten tudja azt, hogy milyen jövőt készített el számunkra. A döntés rajtunk múlik. Elfogadjuk-e az Ő terveit és kijelölt útját. Bárhogyan is alakuljon a sorsunk ebben az évben, mindig próbáljunk bizalommal fordulni Atyánkhoz, aki egyszülött fiát adta értünk.